Egy sikertörténet:

becsuklásgátló berendezés az AUTÓKUT-tól


Az AUTÓKUT Rt. 1978. óta foglalkozik az ún. tolócsuklós autóbuszokhoz alkalmazható becsuklásgátló-berendezés fejlesztésével. Ez a berendezés hivatott meggátolni a jármű indokolatlan becsuklását, a mellső és hátsó járműtag túl nagy betörését a kerekek megcsúszása esetén. Több megoldás született elvi működési vázlat vagy műszaki terv szinten, amíg a kormányelfordulási szöget és a becsuklási-szöget egy speciális érzékelő és annak jeleit elektronikusan kiértékelő digitális érzékelő jelfeldolgozó megoldás kifejlesztésére sor került. Az évek során több megoldás -így ez a jelenleg tárgyalt is- szabadalmat kapott.

Az IKARUS csuklós autóbuszaiba néhány kisérleti berendezés beépítésre is került. A kísérletek során szerzett gyártási, üzemeltetési és karbantartási tapasztalatok alapján kezdődött el egy olyan berendezés fejlesztése, amely korlátozott feladatkörű elektronikát - miután a korábbiakban egyértelműen ez okozta a legtöbb gondot - és a működési igényekhez alkalmazkodó (lehetőleg) flexibilis "tudást" tartalmazott.

Egy mondat erejéig okvetlenül szükséges megemlíteni itt azt a tényt, amely elég ritka a cég történetében, hogy ez az oly' sikeres termék teljes egészében az AUTÓKUT finanszírozásában, vállalkozásában lett kifejlesztve.

Az új konstrukció tesztelése egy kísérleti elrendezésben, mondhatni működő modellen valósult meg és azonnal igazolta a várakozásokat. E kísérleti berendezés szolgált alapul a null-széria legyártására és ezzel kezdődött igazán a berendezés gyártmánnyá válásának története...

A fejlesztés több lépcsőben történt. Ennek során alakultak ki az egyes, alább felsorolt típusjelű változatok. A változatok között az első szám jelentős konstrukciós lépésre utal, míg a második, csak kisebb funkcionális finomításokat jelent. Természetesen a fejlesztési lépcsők során a csereszabatosság elve sohasem sérült, azaz a berendezések fejlesztése jármű oldalon nem kívánt változtatásokat.

A fejlesztés alapvetően a vezérlés megbízhatóságának növelésére, méreteinek, gyártási költségeinek csökkentésére, a vezérlő elektronika optimális kialakítására, valamint a szerelési és karbantartási időráfordítások csökkentésére irányult.

Ennek során a - kezdetben több részből felépített - hidraulikus vezérlést egy tömbbe integráltuk. Ez - a megbízhatóság javításán túlmenőleg - jelentősen csökkentette a gyártási ráfordításokat is. Ugyancsak nem elhanyagolható előnyként említhető, hogy ezzel a lépéssel a hidraulikus vezérlés tömegét is a kiindulási érték mintegy felére(!) lehetett csökkenteni.

A vezérlő elektronika fejlesztése során is sikerült a kitűzött célokat megvalósítani. Így valóban a mai igényeknek megfelelő kivitel jött létre: masszív, de kisméretű, vezérlőegység. A szerkezet kezelésre, karbantartásra igénytelen, nem igényel fejlett kezelési infrastruktúrát. Használati tulajdonságai is fejlődtek: programozható lapka, kényelmi-információs funkciók.

A beépítés tapasztalatai alapján a konstrukción olyan változtatást eszközöltünk, hogy a korábban fix kábellel szerelt közelítésérzékelőket dugaszolhatóra cseréltük. Ezzel az érzékelő fej "elvált" a kábeltől, aminek következtében mind a szerelés, mind a javítás lényegesen egyszerűsödött.

A HB93V3.0/3.1 típusú becsuklásgátló berendezéssel átadott járművek számával együtt rohamosan csökkent a hibás vagy gondatlan bépítések száma. A ma már közel ezer autóbuszban üzemelő egység között -amelyek között kb. 200 külföldön közlekedik-, gyakorlatilag nem volt konstrukciós vagy gyártási okokból eredő meghibásodás.

A piaci viszonyok és a közlekedéstechnológiai fejlődés jelenlegi irányvonalai alapján szükséges a becsuklás-gátló berendezés alacsonypadlós autóbuszokba történő beépítésre alkalmassá tétele. Alapvetően új az a koncepció is, miszerint a becsuklásgátló berendezés valamennyi részegységét a csuklóközépben kell elhelyezni. Ezen elképzeléstől egyenes út vezet oda, hogy a becsuklásgátló berendezést és az ún. csuklóközepet (tkp. a két kocsitestet összekötő "harmonika" által befoglalt gépészeti részeket) egy szerkezetként kínáljuk.

Ennek fő oka az, hogy a jelenleg alkalmazott elrendezés speciálisan egy autóbusztípushoz és a gyártó igényeihez igazodva lett kialakítva, azaz a pótkocsi mellsőrészéből a csuklóközépbe nyúlnak a végrehajtó hidraulikus hengerek. Amennyiben a mellső és hátsó járműtag közé egy beszerelhető, autonom szerkezeti rész jelenik meg - amely egyben hordozza a becsuklásgátlót is - függetleníthető lesz a jármű tényleges szerkezetétől. És a fejlesztés -immár hagyományosan(?)- ismét csak saját illetve pályázati forrásokból történik.

Jelenlegi rendszerünk komoly eséllyel indulhat minden piacon, ugyanis a becsuklásgátló berendezés egyszerűsége, üzembiztonsága és relatív alacsony ára még csuklószerkezettel együtt árulva is igen versenyképesnek tűnik.

/Csordás László/